A kiállítás ajánlójában ez áll: „Sipos Aliz Menta hazánkban az egyik legelhivatottabb fiatal kortárs festő az informel irányzatot hirdető művészek között. Nihil kiállítása már címében is jelzi azt a sajátos festői eljárásmódot, amelynek során az alkotó egyszerre vív folyamatos, erőszakos harcot a vászonra kerülő, tudatos koncepción alapuló figuralitás és önmaga ellen. Az alkotások éppen ezért hol merevített, hol összegyűrhető, kifeszítetlen vásznak, vagyis olyan membránok, amelyek magukba szívják a művész impulzív, kontroll nélkül saját ösztönlényéből feltörő gesztusait, ezzel teret engedve és ezáltal megmutatva az elfojtott, a külső feszültségekkel küzdő belső énjét.
Ezt a konfliktusos, a látogatót önmagával ütköztető zónát robbantja be Sipos Aliz Menta mind a galéria klasszikus tereibe, mind a művészettörténetileg tág, de évtizedek óta kanonizált kategóriába, az absztrakt expresszionizmus felfokozott formátlanságába. Milyen létjogosultsággal és felforgató erővel bírhat ma ez a festészeti irányzat, illetve befolyásolhatja-e még a reziliens befogadásélményt?”