A kiállítás online katalógusa az alábbi linken elérhető:
https://issuu.com/korszakvaltomuveszek/docs/katal_gus_mindes_g_webre

Kiállító művészek: Benkő Ramóna, ef Zámbó István, Fekete Szilvia, Gévai Csilla,
Hermann Zsófia, Kora Georgina, Németh Izabella, Palyov Péter, Pusztafi Panna Pálma,
Sipos Aliz Menta, Városi Gabriella, Verebics Katalin, Végh Lajos.

A kiállítást megnyitotta: Nagy Zopán költő, fotográfus
A kiállítás kurátora: Városi Gabriella
A kiállítás megtekinthető: 2022. 11. 02- 2022.11.18. / Kedd-Péntek 15-18 óráig
Helyszín: Art9 Galéria 1092 Budapest, Ráday u. 47.

A Korszakváltó Művészek Egyesülete idén ünnepli 10 éves jubileumát. Ennek apropóján egy
olyan csoportos kiállítást rendezünk, melyen a művészek mind arra keresik a választ: vajon mi vár
még ránk a jövőben? Mi lesz a sorsa ismert világunknak, hogyan alakulnak emberi kapcsolataink,
milyen tendenciák mentén fogjuk tudni élni hétköznapjainkat?
A kiállítás címadójának nem véletlenül választottuk József Attila: „Költőnk és Kora” című
versének részletét, hiszen az író kozmikus, egzisztenciális gondolatai, versei ihletül szolgáltak a
képek megalkotásakor.

„(…) Én a széken, az a földön
és a Föld a Nap alatt,
a naprendszer meg a börtön
csillagzatokkal halad –
mindenség a semmiségbe',
mint fordítva, bennem épp e
gondolat…”

Nagy Zopán megnyitó beszéde: /Elhangzott: 2022.11.02. 19:00 – Art9 Galéria/

“Kép-lírikus vallomások, áthallásos behatások… (Mikro)kozmikus és egzisztenciális ihletek.
Szubjektív be- és kivonat: egy kiállítás margójára és homlokára.
A barlangrajzok új-archaikus és utópisztikus álmai bekúsztak a felturbózott képregények
elme-szekrényeinek megrongált oltár-részleteibe, a meghasonlott izmusok pedig öntagadó
(kvázi-dadaizmuson is túli és inneni) dadogásokba kezdtek… Be-da-da-da-rálták önnön
lehetőségeiket, majd émelygő utazásokba merültek…

Át-hasadás. Expresszív vers(nya)lábakkal kiforduló óvatlan szándékok meghatározhatatlan
hatás-rezgései. Gong! Vér-erezet intarzia-rejtőzések impulzív (önreflexív) self-ingerenciákkal
öl-vetve. Belső láng, külső pecsét, ködökbe veszett köldökök – és tükörzúzalékkal vágott,
sebzett esztétika a (bizonyos) boncasztalon…
Félelmek mögötti fényküszöbök, némi fanyar melankólia, susmorgó sejtések, sötétlő sejtek… A
fájdalom-generálók és az öröm-keresők algoritmikus (ego-hisztérikus) előremutatói:
láthatatlan csapdákba zuhantak (ó, jaj: a sötétség csak keveseknek mutatja meg a misztikum
csodáit)…
Triptichon-talan, dobozokból ki(vet)ülő szimultán másvilág, ahonnan Rauschenberg és
Basquiat szelleme is átkiált!
Le a kül-kül becsekkel, le a bel-bel csínyekkel! Le a lizergsav-vetítette operett-rendszerekkel!
Fel, feel az alhő fellegeivel, a légiesen parázsló együttlétekkel…
Le a ponyvával (alatta holt költők kristály-szemüregei ragyognak)! Szellemjárta hajnalon,
tükörbe lépő hajadon (láthatja): szén és arany fortyogása, vér-foltok és sötét formák abszurd
násza…
Le a génmanipulációval! Le a megrendelt kéj-ovációval! Le a felszín-aktualitás definícióival!
Akt-bőrök többrétű lenyúzása! Le a formális defektekkel, az önsajnáló (hipochondriás,
pánikrohamos) aktusokkal! Éljen a Pánpszichizmus! Éljen a meta!
– – –
Jönnek! Jönnek és jönnek (miközben már köztünk vannak): a hallókészülék-stadionokon túli
háló-idegeket is átszakító, spirálisan pisilő zsonglőrök animális extázisait szaglászó neo-
egyiptomi megfejtő-kísérletek kísértet-kottái (is)… Jönnek a túlvilági kertekbe települt
papírmerítőket ajándékozó létrák feszült kirohanásai, jönnek a fellázadt növény-emberek
netovábbjai (a vegán fülpiszkálók eredetét is kutató bioritmus-imitációk)…
Partner és káosz! Kráter és kisbusz! Noszter és páter! Jönnek az együttműködési nézőképek és
Félőlények, jönnek a baráti benézések és kinézisek. Jönnek tapasztalás-tézisek: tapasz és
grimasz! Lázas festékszóró ámokfutó tánca az urbánus tájban, platánok és vadgesztenyék
zokogása, föld alá gördült örömök, könnyező ecset-tanulmányok… Jönnek túlcsorduló
hallgatások és hangzatos színtézisek (is)…
Jönnek grafit-ködbe és tollbetét-erdőbe de- és exportált vonalak vágyálmai, visszaható
görbületei, geometrikus ló-sziluett alkonyatai, jönnek kagyló-tágulás szakadékból és
képlékeny barlangszájból virágzó, akril-, szappan- és tinta-foltokban hempergő, mítoszokról
éneklő nőszirmok segélykiáltó lüktetései… Jönnek a Remény robbanó színei és az Árnyképek
áramkörei, elektromos kisülései…
Jönnek különféle nyershús-rostok, szövedékek, jönnek kifakadó kisplasztikák, jönnek örömök
és varrat-hibák… Ó, átjárások! Átalakulások! Healing. Jönnek speciális gyógyítások, felfeslő
hámok, jönnek vörös zsinegek, mint ideghálók, csontfehér porctáblákon burjánzó
(t)enyészetek és kráter-fekete fortyogás-felületek… Jönnek lenyelhetetlen lelki kenetek. Jönnek
a megrágott könyvek…

Jönnek a Tükröződések finoman kidolgozott, vertikálisan építkező, ön-direkten boncolgató
érzelem-vegyületei, fiktív piramis-részletbe ágyazott szimbólumok ölelkezései, jönnek a szem-
érmesen elfedett felejtések, az intim (in-time) idő-résekbe rejtett alteregók újra-ébredései,
asztrológiai átszellemülései, avagy: egy zodiákus-hölgy amorf, kitekeredett kevert-lényei…
Jönnek a pszicho-portrék falakba, padlóba-plafonba merülő lehetőségei… Jönnek a bronzba
merevedett, Möbius-tekervénybe egyesített, némított önfuvola-alakok Végtelen magán-
szólamai…
Jönnek a szürreál gyermek-démonok, az abszurd és atavisztikus Apamászókák visszatérő
kísértései, a fénygömböket (óriási dobókockákhoz) dobáló, a sugár-kezelt égitestet is
bekebelező nap-gyúrók perszonifikális vetületei…
Jönnek (késnek, majd minden címen is túlmennek), jönnek a Galaktikus és intertextuális iker-
taxik száguldásai, a játszó(űr)terek traumái, perfor(m)atív text(t)úrái, jönnek a kozmikus
manufaktúrák demonstratív duplexumai…
– – –
A hangokat is kitapintó belső látás új anyagokat, formákat és formulákat is felfedez(het).
Színek mögöttes illatára, hangok szintézisére, zamatára, különféle ingerenciákra, felületek
rezgésmintájára is rátalál(hat)…
Éljen az öröm-álom! Az Álom álmában álmodott álom álmának álma a nagy Álomban!
Az erőltetett valótlan és való: egyaránt alávaló! De a képzelet mindenható! “